Atomhírek Nyomtatás

altEgy titokkal kevesebb?

 

Joga van-e tudni a közvéleménynek, hogy a 2003-as paksi súlyos üzemzavar után, mi lett a sorsa az atomhulladéknak? Március 12-én a Főváros Ítélőtábla úgy döntött igen. Ekkor nyert pert ugyanis az Energia Klub az Országos Atomenergia Hivatallal szemben, így a Paksi Atomerőmű OAH-nak küldött hivatalos, korábban jórészt totkos tájékoztatását teljes terjedelmében az érdeklődő szervezet rendelkezésére kellett bocsátani.
Mi derül ki az időközben megküldött dokumentumból? A beadvány kitakarás nélküli változatából, illetve a hozzá tartozó mellékletekből az olvasható ki, hogy annak készítésekor (2006. február) még nem dőlt el, mi lesz a végleges sorsa az összetört fűtőelemeknek. A dokumentumokban leírt feladat-meghatározásokból az derül ki, hogy az Oroszországba történő szállítás egy valószínű opció. A dokumentum ezen túl olyan általános megállapításokat tartalmaz, mint például, a hulladék kezelése „komplex feladat”.

 

A siker felemás: bár az OAH elküldte az Energia Klubnak a beadványt, illetve annak mellékleteit, de most, 3 évvel annak születése után sem lehet biztosan tudni, mi lesz a végleges sorsa az atomhulladéknak. A beadványhoz tartozó mellékleteket terjedelmük (~350 oldal, papír verzió) miatt nem áll módunkban a honlapunkon közzé tenni, de kérésre irodánkban lehetőséget nyújtunk a betekintésre.

A perben az Energia Klub képviseletét a Védegylet „Jövő Nemzedékek Képviselete” programja látta el.

Kérdések az atomtemető körül

A Pécs Városi Bíróság 2009. június 10-én hozott elsőfokú ítéletének megfelelően az Energia Klub megkapta azt a dokumentumot, amelyből a tervezett bátaapáti radioaktív hulladéktárolóval kapcsolatos kérdésekre remél választ.

Az Energia Klub januárban perelte be a Baranya Megyei Bányakapitányságot, mivel az megtagadta a bátaapáti radioaktív hulladéktároló kutatásaival összefüggő engedélyezési dokumentáció egyes részleteinek kiadását. Az Energia Klub tavalyi, a Jövő Nemzedékek Ombudsmanjához intézett beadványában kifogásolta, hogy a tároló építését még jóval a környezetvédelmi és a létesítési engedélyek kiadása előtt megkezdték. A per tárgyát képező dokumentáció az ezzel a problémával kapcsolatos kérdésekre adhat választ, illetve többek között az is kiderülhet, hogy az engedélyezettnek megfelelően történt-e a kutatóaknák kivitelezése. A megkapott dokumentumokat jelenleg vizsgáljuk.

A perben az Energia Klub képviseletét a Társaság A Közérdekű Adatokért látta el.
 
Mohi csata

A tavasszal lefolytatott előzetes eljárás alapján Szlovákiában augusztusban megkezdődött a Mohi (Mochovce) atomerőmű tervezett 3-as és 4-es blokkjainak környezeti hatásvizsgálati eljárása. Az építtető Slovenské Elektrárne 2009 tavaszán folyamodott környezetvédelmi engedélyért a szlovák hatóságokhoz. Az engedélyezésben az Espoo-i Egyezmény nyújtotta lehetőséggel élve (Szlovákia további szomszédjaihoz hasonlóan) Magyarország is jelezte részvételét 2009 májusában, miután számos magyarországi szervezet, érintett önkormányzat és magánszemély küldött véleményt a Környezetvédelmi Minisztériumnak az előzetes környezeti tanulmányról.

A magyarországi eljárás lefolytatásának részleteiről, a véleményezés határidejéről, a közmeghallgatás helyéről és idejéről a Környezetvédelmi Minisztérium várhatóan a közeljövőben dönt.

Pénznyelő atomerőmű

Több európai környezetvédelmi szervezet részvételével szerveztek energiakonferenciát augusztus 29-én a bulgáriai Szvistovban. A meghívottak (köztük az Energia Klub munkatársai, Koritár Zsuzsanna és Perger András) arra a kérdésre szerettek volna választ kapni, hogy mire költött 420 millió eurót a bolgár kormány Belenében, az „épülő” atomerőműben?

A közelmúltban mintegy 115 milliárd forintnak megfelelő összegű közpénzt költött el az állami tulajdonban álló villamos művek (Nacionalna Elektricseszka Kompania, NEK) az építendő erőműre anélkül, hogy – az összesen 10 milliárd euróra becsült – projekt finanszírozása biztos lenne, illetve végleges lenne a kivitelezésben részt vevő cégek listája. A konferencia résztvevői felkeresték a Szvistov közelében építendő belenei atomerőművet, hogy a helyszínen ismerhessék meg az adatokat, és meggyőződhessenek a projekt átláthatóságáról.

Kérdéseikre azonban nem kaptak válaszokat, az erőmű területére pedig nem mehettek be, így csak a kerítésen kívülről tanulmányozhatták, mire is költhették el a pénzt. Az így szerzett tapasztalatok szerint a korábban megépült szerkezetek egy részét elbontották, továbbá a már több, mint húsz évet ott álló daruk közül kettőt lefestettek. Felépült továbbá egy épület, a látogatóknak szánt információs központ, amelyet azonban nem lehetett megközelíteni, mivel a mellette húzódó kerítést elmulasztották megbontani. Ennek megfelelően az érdeklődők kérdéseikre az – amúgy szemmel láthatóan használaton kívüli – információs központban sem kaphattak választ. A fentiek fényében továbbra is kérdéses marad, hogyan kívánja megvalósítani a nukleáris ipar a sokszor ígért „nyílt” tájékoztatást, a lakossággal folytatott „őszinte” párbeszédet.

Forrás: Energia Klub "Atomhírek" (2009. szeptember 4.)
Courtesy of DOE/NREL