A lengyel energiapolitika alakulása a kilencvenes évektől napjainkig Nyomtatás

A kilencvenes évek elején Lengyelország hasonló helyzetben volt, mint volt szocialista szomszédjai. Legfontosabb feladatának a piacgazdaság kiépítését és a demokrácia stabilizációját tekintette. Kezdetben nem fordított nagy erőfeszítéseket az ország energiagazdaságának megreformálására, a környezetkárosító hatások csökkentésére. Lassan azonban itt is megkezdődött az unió mechanizmusaihoz, előírásaihoz kapcsolódó harmonizáció, az aquis communitaire átvétele, amellyel Lengyelország is megkezdte a környezetbarát fejlesztések ösztönzését.


1990-ben megalakult a Lengyel Energiahálózat Vállalat, amely azóta is az egyik legfontosabb és legmeghatározóbb szereplője az ország energiagazdaságának. Az 1992-es első átfogó környezetpolitika bevezetése után az ország csatlakozott az Oszlóban aláírt második kén protokollhoz, mely az ENSZ keretein belül született, majd aláírta a Kyoto-protokollt is 1998-ban. (IAEA [2002] 16. old.) A lengyel vezetőség már a kilencvenes évek közepétől törekedett arra, hogy diverzifikálja az energiaszektort, mellyel csökkenteni akarta a kőszén alapú áramtermelést. 1996-ban kialakítottak egy szén átstrukturáló programot, ami tulajdonképpen egy fejlesztési stratégia volt az 1998-2005-ös időszakra vonatkozóan. Ennek az volt az elsőrendű célja, hogy az ipart 2002-ig jövedelmezővé tegyék, és hogy megszűnjön a szektorba folyó maradék segélyek szükségessége. (IAEA [2002] 1. oldal)

1997-ben megszületett az Energia törvény, amely a lengyel energiagazdaság legfontosabb szabályozója lett. Ebben olyan alapvető célokat akartak megvalósítani, mint a verseny kialakítása vagy a vállalatok pénzügyi helyzetének a javítása. Ezen kívül lehetővé akarták tenni a piaci mechanizmusok fokozatos bevezetését a monopóliumok felszámolásával, és a harmadik fél belépésének biztosításával (third party access - TPA). Meg akarták nyitni a piacot a végső fogyasztók felé, valamint végre akarták hajtani a kereslethez igazodó energia- és üzemanyagár liberalizációt is. Ezek a célok azonban csak részben, lassan és fokozatosan valósultak meg. (Beczkiewicz, C. [2005] 57. oldal) A törvényt többször is módosították (2002, 2003, 2004, 2005) annak érdekében, hogy jobban azonosuljon az uniós előírásokkal.

1999. július 8.-án született meg a „Megújuló energiaforrások felhasználásának növeléséről szóló rendelet”, amely mérföldkő volt a környezetbarát áramtermelés elterjedésének folyamatában. Ezután a környezetvédelmi miniszter felügyelete alatt kidolgozták a legfontosabb célkitűzéseket és az azok végrehajtását tartalmazó „Megújuló energiaforrások fejlesztési stratégiáját”, amelyet 2001. augusztus 23.-án elfogadott a szejm „Lengyelország 2020-ig terjedő energiapolitikájának vezérfonala” címmel. A jövőre vonatkozó célok a következők: 2010-re a megújuló energiaforrások a teljes energiatermelés 7,5%-kát kell, hogy biztosítsák (1999-ben: 2,5%), 2020-ra pedig ugyanennek az aránynak 14%-nak kell lennie. A tervezett folyamat haszonélvezői többek között a helyi önkormányzatok lennének. A lengyel energiaszektor diverzifikációjának és decentralizációjának következtében a helyi vezetőknek nagyobb beleszólásuk lenne az energiapolitikába. Emellett a lakosság is sokat profitálna a környezetbarát infrastruktúra kiépítéséből és a modernizációból, hiszen ezek hozzájárulnának a munkanélküliség csökkenéséhez is az adott régióban. Amennyiben sikerül megvalósítani a célkitűzéseket, csökkenhet az üvegházhatás, mivel a szén-dioxid kibocsátás kb. 18-24 millió tonnával lenne kevesebb, valamint – becslések szerint – 30- 40 ezer új munkahely jönne létre évente. Több gond is van azonban, amelyek megnehezítik a célok realizálását: nincsenek korábbi tapasztalatok a megújuló energiaforrások felhasználására vonatkozóan, túlzottan kézenfekvő az olcsó kőszéntartalékok további kitermelése, valamint pénzügyi akadályokba is ütközhet a kivitelezés. (EC BREC/IBMER - EREC [2004] 7. old.)
 

A következő ábrán láthatjuk, hogyan alakulna a megújuló energiaforrások használata, ha a kitűzött célok megvalósulnának. 

alt

 1. ábra: A Megújuló energiaforrások használatának alakulása 2010-re (EC BREC/IBMER - EREC [2004] 8.old.)  


A következő ábra azt mutatja, hogy a megújuló energiaforrások a tervek szerint mekkora arányban járulnának hozzá az energiatermeléshez 2010-ig.

 

alt
  2. ábra: Megújuló energiák részesedése az energiatermelésből (terv) (REACT [2002]: 3. oldal) 


2002-ben a második átfogó környezetpolitika bevezetése mellett a környezetvédelmi miniszter létrehozott egy minisztériumközi csoportot, amelynek a megújuló energiaforrásokra vonatkozó stratégia megvalósítása volt a feladata. A realizálás bonyolult és lassú folyamatnak bizonyult, de a nehézségek ellenére is be lehet számolni pozitív eredményekről. A 2004-es évben a megújuló energiaforrások részesedése a bruttó energiafogyasztásból 2,2 % volt, majd 2005-ben ugyanez az érték tovább nőtt 2,6%-ra. A tervek a bio-üzemanyagok részesedésére a teljes energia tartalomból egy irányszámot adtak meg, ami 2005-re vonatkozóan 0,5% volt. Ezt majdnem sikerült megvalósítani az elért 0,48%-os aránnyal. (European Commission [2007b] 1. old.) 2002-ben emellett az Európai Bizottság 2001/77 számú irányelvét is átvették és belefoglalták a 2010-ig terjedő stratégiájukba. E szerint egy bizonyos kvóta rendszert, valamint vásárlási kötelezettséget vezetnek be a megújuló energiaforrásokból származó villamos energiára vonatkozóan. Ezt követte 2003 májusában a Gazdasági Minisztérium rendelete, amely meghatározta az energiatermelő vállalatok számára, mekkora az a minimum környezetbarát energia mennyiség, amennyit kötelezően el kell adniuk. (REACT [2002]: 2. oldal) Ugyanebben az évben megindult a megújuló energiaforrások felhasználásáról szóló törvény kidolgozása is.

 

2005 januárjában napvilágot látott „Lengyelország energiapolitikai programja” 2025-ig. Ez egy olyan hosszú távú stratégia, amelynek elsődleges célja az energiaellátás biztonságának stabilizálása, az energiafelhasználás hatékonyságának növelése és a környezet védelme. A korábbi irányvonalak folytatásaként továbbra is szeretnék megvalósítani az energiaszektor diverzifikációját, melyben nagyobb szerepet kapnak a megújuló energiaforrások. A harmadik fél belépésének elve továbbra is alkalmazásra vár, ugyanúgy, mint az ágazat privatizációja, valamint fejlesztése. Az átalakítás megvalósítását szolgálják az energia beszerzésre kötött hosszú lejáratú szerződések mellett a helyi piac és a termelők támogatására létrehozott források. Ezen kívül az energiaellátás biztonsága érdekében az energiavezetékeket működtető vállalatokat állami tulajdonban szeretnék tartani, valamint figyelemmel fogják követni a beruházók által vállalt fejlesztési kötelezettségek végrehajtását is. Fontos ezen felül, hogy megfelelő körülményeket teremtsenek a befektetők számára, akik így megfelelő mennyiségű tőkét pumpálhatnak a szektorba. (Beczkiewicz, C. [2005] 58-59. old.)

Már 2007 előtt sikerült Lengyelországnak megkötnie a „power bridge” megállapodást Litvániával, valamint elkészültek a tervek egy új atomerőmű létrehozásáról is. 2007 januárjában az Európai Bizottság elfogadott egy energiapolitikát egész Európa számára, amelyben a szektor diverzifikációja kulcsfontosságú kérdés. (European Commission [2007a] 1. old.) A lengyel energiapolitikának három prioritása van Brüsszel felé. Elismerik, és fontosnak tartják a szolidaritás szükségességét az európai energia stratégiában. Számukra is kulcskérdés az energiabiztonság garantálása. Az Oroszországgal folytatott uniós tárgyalások folyamatában azonban Lengyelország is aktív szerepet akar vállalni. Problémák merültek fel ennek során Brüsszel meggyőzését illetően, hiszen Németország Oroszországgal együtt szeretne energiabiztonságot Európában, Lengyelország pedig az oroszok nélkül. Amennyiben a lengyel kormány valóban el akarja érni törekvéseit, mindenképpen szövetségeseket kell találnia esetleg a kelet-közép-európai országok, a skandináv országok, vagy a balti szomszédok személyében. (Nicola, S. [2007] – online)

2008 decemberében további vitára került sor Lengyelország és a többi uniós ország között. A Poznanban rendezett találkozó célja az volt, hogy előkészítse a 2009 végére tervezett, klímavédelemmel kapcsolatos megállapodást, amelyet a koppenhágai konferencián kívánnak véglegesíteni. Az egyik javaslat a gazdag országok szennyező gáz kibocsájtását csökkentené 2020-ra 25-40%-kal az 1990-es szinthez képest. A gazdasági világválság okozta problémák miatt azonban a gyors megegyezésre kis esély van. Az unió középtávú célja az úgy nevezett 20-20-20 terv, mely szerint az üvegházhatást okozó gázok kibocsájtását, és az energiafogyasztást is 20%-kal kellene csökkenteni, valamint a megújuló energiaforrások arányát a teljes felhasználásból 20%-ra kellene növelni.  A poznani konferencián Donald Tust lengyel miniszterelnök saját országának fosszilis energiaforrásokra épülő gazdaságát próbálta védeni azzal, hogy a fenti javaslatokat vétóval fenyegette. Berlusconival karöltve inkább szabad utat adnának a karbon-dioxid kibocsájtásra, amely joggal az érintett felek szabadon kereskedhetnének. Ezzel szemben az EU javaslata inkább az kibocsájáts jogának aukciója.


Hivatkozásjegyzék:

Beczkiewicz, C. [2005]: Lengyelország, 2006 Üzleti Kalauz, Lengyel Köztársaság Nagykövetsége, Közgazdasági – Kereskedelmi Osztály, Budapest, 2005, Online: http://www.ambpl-weh.hu/hun/doc/KALAUZ2006/indito.htm, Internet, 2007. október 26.

EC BREC/IBMER - European Renewable Energy Council [2004]: Renewable Energy Policy review - Poland, Online: (2007. október 23.)
http://www.erec-renewables.org/fileadmin/erec_docs/Projcet_Documents/RES_in_EU_and_CC/Poland.pdf


European Commission [2007a]: Poland – Energy Mix Fact Sheet, Online: 2007. október 24.
http://ec.europa.eu/energy/energy_policy/doc/factsheets/mix/mix_pl_en.pdf 


European Commission [2007b]: Poland – Renewable Energy Fact Sheet, Online: 2007. október 24.
http://ec.europa.eu/energy/energy_policy/doc/factsheets/renewables/renewables_pl_en.pdf


IAEA [2002]: Comparative studies of energy supply options in Poland for 1997–2020, IAEA-TECDOC-1304, Online:
http://www.dis.anl.gov/ceeesa/documents/te_1304_prn.pdf  Internet: 2007. október 23.


Nicola, S. [2007]: Analysis: Poland's energy ambitions, United Press International – Energy – Analysis, Online: 2007. október 23.
http://www.upi.com/International_Security/Energy/Analysis/2007/09/10/analysis_polands_energy_ambitions/8876/print_view/


REACT [2002]: Country Report: Poland, Online: 2007. október 23.
http://www.senternovem.nl/mmfiles/Country%20Report%20-%20Poland_tcm24-116973.pdf 

 

Forrás: Galántani Mónika "A lengyel energiapolitika alakulása a kilencvenes évektől napjainkig" c. elemzése
Közzétéve szerzői engedéllyel