A kerámia-, fém-, vegyi-, üveg- és az intelligens anyagokat gyártó iparágak kazánokat, égető és szárító kemencéket használnak hőkezelésre, égetésre, vulkanizálásra, szárításra, a szennyezés ellenőrzésre stb. Mindnek hasonló a működési elve: a tüzelőanyag égetésével hő keletkezik, amely fizikailag átalakítja az anyagot. A fent említett iparágaknál általában a fűtőberendezés a legfontosabb egység, amelyre a gyártási rendszer épül. Gyakran ez az üzem legnagyobb energiafelhasználója is egyben.

A berendezések maximális kihasználásával és az energiafogyasztás optimalizálásával energiát és pénzt lehet megtakarítani. Sok ágazatban nincsenek tisztában azzal, hogy milyen jelentős fejlesztési lehetőségek állnak rendelkezésre ezekhez a rendszerekhez. Ha ez Önre is igaz, olvasson tovább - valószínűleg találni fog olyan módszert, amellyel megtakarítást érhet el.
 

Léteznek nagyobb befektetést igénylő takarékossági lépések is, amelyek azonban néhány éven belül megtérülnek:

• Szabályozóeszközök beépítése.
• Előfűtő, előmelegítő hővisszanyerő rendszerek beépítése.
• A régi berendezés újabb, hatékonyabb berendezésre való cseréje.

Nehéz felbecsülni az említett takarékossági intézkedések segítségével elért megtakarítás nagyságát, mivel ez berendezésenként más és más. A következő táblázat azt mutatja, milyen fontos a tervezés fázisában eldönteni, hogy milyen lépéseket alkalmazunk egy szárított narancshéjat előállító forgódobos szárítóberendezésnél.

Az alábbi táblázatban megtalálhatja az egyes esetekre vonatkozó leírásokat.
 

A fenti esetek leírása:

Mi a teendő?
 

1. Hővisszanyerés az égéstermékekből
   • Amennyiben már elolvasta a kazánok fejezetet, tisztában lehet azzal, hogy fontos üzemanyag-megtakarítást lehet elérni az égéstermékek hőjének visszanyerésével, amely hőt az égési levegő előmelegítésére lehet használni. Azonban bizonyosodjon meg arról, hogy a hővisszanyeréses áramlás nem lépi túl a savas harmatpontját. Sok fűtőberendezésnél 15 és 20% közötti energiamegtakarítást mutattak ki a levegő 300-350°C-os előmelegítésének köszönhetően.
   • Egy másik lehetőség a távozó égéstermék egy részének visszakeringtetése a fűtőberendezés belépő nyílásához. Ezzel a megoldással akkor lehet tüzelőanyagot megtakarítani, ha nem túl nagyok a hőmérsékleti igények (lásd az A estet, 2. ábra).
   • A meleg gázokat az anyag előmelegítésére is lehet használni, még mielőtt az a fűtőberendezésbe jutna. Emiatt a kemencében csökken az energiaigény és kevesebb tüzelőanyag fogy (lásd a B esetet, 1. ábra)
   • Az égéstermékek mellett bizonyos esetekben fel lehet használni a kilépő anyag többlet hőjét a belépő anyag vagy levegő melegítésére.
   • Ha a rendszer optimalizálása után még mindig jelentős a hőveszteség, próbálja felhasználni fűtésre vagy melegvíz előállítására, ezáltal csökkentve az irodák, mosdók stb. energiaigényét.
2. Hőveszteségek kerülése
   • A rendszer belsejében elért nagy hőmérsékletek miatt fontos ellenőrizni, hogy a szigetelés jó állapotban van-e és nincsenek rajta hézagok.
   • Mérje fel és szabályozza a falakon és nyílásokon keresztül távozó hőt. Mindig tartsa zárva az ajtókat.
3. A folyamat optimalizálása
   • Győződjön meg arról, hogy a fűtőberendezést csak és kizárólag arra a folyamatra és anyaghoz használják, amelyre és amelyhez tervezték.
   • A folyamatos üzemű eljárások általában kevesebb energiát fogyasztanak, mint a szakaszos eljárások. Ha a termékei szakaszos eljárással készülnek, használjon kis hőtehetetlenségű berendezést, amellyel könnyen elérhető az üzemi hőmérséklet.
   • A fűtőberendezés szabályozásának és az anyag be- és kirakásának teljes automatizálása felgyorsítja a folyamatot és a berendezés a legjobb hatásfokon működhet.
   • Lehetőleg teljes terhelésen működjön a berendezés. Így kevesebb üzemanyagot használ fel termékenként, és csökkennek a költségek.
4. Régi rendszer cseréje
   • A régi berendezések kevésbé megbízhatók és kisebb hatásfokúak, mint az új berendezések. Kérdezze meg beszállítóját, milyen tulajdonságokkal és hatásfokkal rendelkeznek az új berendezések. Számos esetben a kezdeti tőkebefektetés rövid időn belül megtérül.
   • Gondolt már CHP-rendszer alkalmazására? A hulladékhőt elektromos áram előállítására használva csökkentheti a bruttó költségeket. További információért olvassa el a CHP-technológiák fejezetet.
   • Használjon előnyösebb vagy olcsóbb tüzelőanyagot. Tekintse át a különböző lehetőségeket a kazánok fejezetben.

Különleges megtakarítási lehetőségek szárítók esetében

A fent leírt intézkedések mellett a szárítók esetében így is lehet energiát megtakarítani:

• A szárítók hatásfoka akkor a legnagyobb, ha a belépő gáz hőmérséklete olyan magas, amennyire lehetséges. Azonban ügyelni kell arra, hogy ha túl nagy a hőmérséklet, a szárítandó anyag megsérülhet vagy kigyulladhat.
• A más berendezésektől (kazánok, kemencék stb.) származó kis hőmérsékletű hulladékhőt érdemes visszanyerni, hogy az égési levegőt vagy a terméket elő lehessen fűteni.
• A távozó égéstermék legyen telített, hogy maximálisan kihasználható legyen a szárítási teljesítmény.
• A tüzelőanyaggal való szárítás drága. Próbálja az anyagot természetes levegőn, vagy gépi befúvású levegővel szárítani, mielőtt a szárítóba kerül. A gépi szárítási módszerek (centrifuga, sajtolás, nyomás) pénzt és energiát takaríthatnak meg.
• Kerülje, hogy a  terméket a tárolási hőmérséklethez tartozó egyensúlyi nedvességtartalomnál jobban kiszárítsa. A többlet energia veszendőbe megy, ha a termék a tárolás során nedvességet vesz fel.
• Kerülje a túlzott levegő-tüzelőanyag arányt. 10-20% (a tüzelőanyagtól függően) elegendő, hogy elkerülhető legyen a tüzelőanyag tökéletlen égése. Ha a folyamat nagyobb gáz térfogatáramokat igényel, keringtesse vissza a részben nedves égéstermék egy részét.
• Tanulmányozza, hogy melyik a legmegfelelőbb anyagszemcse-méret a szárítási folyamathoz. Általában a szemcseméret függvényében csökken a szárítási idő.
 

Forrás: the Energy Training for Europe project