• biztosítania kell, hogy a kapcsoltan termelt villamosenergia kötelező átvételi rendszeréből származó előny eljusson a távhő-fogyasztókhoz;
• ösztönöznie kell a távhővel való takarékosságra és a kapacitások hatékony igénybevételére;
• tükröznie kell a kapcsolt és a megújuló energiaforrással történő energiatermelés környezetvédelmi és gazdasági előnyeit;
• ösztönöznie kell a biztonságos és legkisebb költségű távhő-termelésre;
• a hatékonyan működő vállalkozó indokolt költségeire és nyereségére kell fedezetet biztosítania.

Amennyiben a Hivatal úgy dönt, hogy a távhő-szolgáltató által kezdeményezett ár megfelel ezen kitételeknek, akkor határozatában jóváhagyja az új árat, és ezt megküldi az illetékes helyi önkormányzatnak, aki ezután rendeletben teszi közzé az új árat. Ha a Hivatal elutasítja az árváltoztatásra irányuló kezdeményezést, akkor a távhőszolgáltatónak illetve az önkormányzatnak továbbra is az eredeti díjat kell alkalmaznia. A Hivatal határozata ellen nem lehet fellebbezni, a bíróságtól azonban lehet kérni a határozat felülvizsgálatát.

A Hivatal eljárásáért a kezdeményezőnek igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetnie, méghozzá nem is keveset: 50 ezernél több lakást ellátó szolgáltató esetén ez eléri a 2,5 millió forintot***.

Mindezek értelmében tehát a Hivatal csak azon szolgáltatók árait vizsgálhatja, akik árváltoztatási kezdeményezést nyújtanak be, és csak az ár jóváhagyására vagy elutasítására van lehetősége, konkrét árat nem szabhat meg a szolgáltató részére.
 
Hivatalból indított eljárás

A Hivatalnak van azonban egy másik lehetősége is: a távhő-törvény értelmében ugyanis a Hivatal bármikor élhet az ún. hivatalból indított közigazgatási eljárás lehetőségével. Ennek keretében ellenőrizheti, hogy a lakossági távhőszolgáltatás díja, illetve a távhőtermelő és távhőszolgáltató közti ár megfelel-e a fentebb említett kritériumoknak. Ekkor a Hivatalnak hosszabb idő, 90 nap áll rendelkezésére a vizsgálathoz.
 
Ha ennek során az árat megfelelőnek találja, akkor gyakorlatilag nem történik változás. Ha azonban nem így van, akkor a Hivatal felszólítja a szolgáltatót és/vagy a termelőt a vizsgált ár megváltoztatására. Ha ez a lakossági távhőszolgáltatás díja, akkor a Hivatal közigazgatási hivatalhoz fordul, hogy vizsgálja meg az önkormányzat ármegállapító rendeletét. Ha a termelő és a szolgáltató közötti ár a kérdéses, akkor a szolgáltatónak és a termelőnek 30 napon belül eleget kell tenniük a Hivatal felszólításának. Ha ez nem történik meg, akkor a Hivatal bírósági keresetet indíthat.
 
Ügyfelek
A szabályozás elsősorban és legközvetlenebbül a távhőszolgáltatókat, illetve –termelőket, valamint az önkormányzatokat érinti, hiszen számukra teremt merőben új környezetet és feladatokat. Fontos tudni azonban, hogy a távhő törvény szerint rajtuk kívül azok a társadalmi szervezetek is„ügyfélnek” minősülnek, amelyek alapító okiratában célként szerepel a „távhőszolgáltatás igénybevevői mint fogyasztók jogainak védelme”, azaz lényegében a fogyasztóvédelemmel foglalkozó szervezetek. Az „ügyfél” kifejezés egy jogi meghatározás, azt jelenti, hogy az adott szervezet a közigazgatási eljárás során különböző jogokkal bír: pl. értesíteni kell az eljárás megindításáról, a döntésről, betekinthet az iratokba, észrevételt tehet, indítványozhatja további bizonyítékok megszerzését, sőt akár az eljárás megindítását is kérelmezheti. Részletesen a vonatkozó törvényben**** lehet megnézni – illetve érdemes a Hivatalnál is utána járni – hogy pontosan milyen jogok illetik meg az ügyfélnek minősülő társadalmi szervezeteket a távhő árellenőrzésére irányuló eljárások során.
 
Miért van szükség állami szabályozásra?

A távhőszolgáltatás természetes monopólium, hiszen egy-egy településen, régióban egyetlen szolgáltató működik, aki az egész infrastruktúrát birtokolja. Közgazdasági tény, hogy a piacot uraló egyetlen vállalat másképpen viselkedik – pl. magasabb árat szab, vagy gyengébb minőségű szolgáltatást nyújt – mint a piacon versenyző vállalatok. Ebben a helyzetben indokolt az állami szabályozás, amely tulajdonképpen a versenyt próbálja meg helyettesíteni, több-kevesebb sikerrel.

 
A távhő eddig is hatósági áras volt, de az ármegállapító hatóság a törvény szerint nem a Hivatal, hanem a helyi önkormányzat. Mindeddig tehát az önkormányzat saját hatáskörben dönthetett a távhő áráról. Ez azért szerencsétlen, mert a legtöbb esetben az önkormányzat részben vagy egészben a távhő-szolgáltató tulajdonosa is egyben, azaz érdekelt a minél nagyobb profit elérésében. Az ármegállapító hatóság továbbra is a helyi önkormányzat marad, ezentúl azonban a Hivatal, mint független hatóság egyfajta kontrollt gyakorolhat az árak felett.

 
A változás tehát elsősorban a fogyasztók érdekében történik, de hosszú távon az önkormányzat, a szolgáltatók és az ország is jól járna azzal, ha sikerülne a távhő-ellátást sokkal hatékonyabbá tenni, és egy valóban versenyképes és környezetbarát szolgáltatással, nem pedig adminisztratív korlátozásokkal megtartani a fogyasztókat. Reménykedjünk…

 
* 2008. évi LXVII. törvény a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről

** 2005. évi XVIII. törvény a távhőszolgáltatásról

*** 91/2007. GKM rendelet

**** 2004. évi CXL. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény

Eredeti cikk: "Új fejezet a távhő történetében" Energia Klub (2009. július 8.)
Közzétéve az Energia Klub hozzájárulásával